I Wanna Go

Ez a rész kicsit rövid lett, de ez csak az ismertető. Kicsit úgy, hogy belemenjünk Dóri életébe, tudjuk, amit Ő is. És ha tetszett a részt, kérlek írj kommentet, hogy tudjam folytassam e. Érdemes e folytatni, mert úgyis fogom :)

 A hideg kicsípte a bőröm, és piros lett tőle az orrom. Minden egyes levegővételnél látszik a leheletem, mint a cigaretta füstje. A sál már zavarja a nyakamat, viszket, szúr, így a számat betakaró anyagot leveszem magamról és a táskámba dugom.  Átkarolom magam a kesztyűs kezeimmel, és várok a buszra.

 A szél játszik barna, göndör hajammal, néha, néha az arcomba csapva, várva, hogy reagáljak. 

 Jobbomon egy hajléktalan turkál a kukában, dideregve. A pesti busz kipufogófüstje az arcába száll, így köhögő rohama lesz. Balomon egy olyan 17 - 18 éves fekete hajú srác áll, fülében fülhallgató, aminek zsinórja egy mp 3 lejátszóból lóg ki.

 A befutó busz feltúrja az útszéli havat, így az a lábamra sodródik. A koszos jég belemegy a cipőmbe, így próbál meg megint zaklatni az élet.

 Felkapaszkodok, majd rálépek a lépcsőre, és a saras padlóra. Szabad hely már nincs, így a legközelebbi oszlopot a kezembe markolom, és próbálok egyensúlyba maradni mikor megindul a járgány.

 Betettem a fülhallgatót a fülembe, majd a mobilomról elindítottam az I Wanna Go-t. Elég pörgős szám, amiket nem nagyon szeretem, de ez akkor is az egyik kedvencem.

 Behunytam a szemem, és mikor kinyitottam már a busz meg is állt. Elengedtem a kék oszlopot, amit annyira szorítottam, hogy az ujjaim fehérek lettek. Lesétáltam a lépcsőn, vagyis inkább leugrottam.

 A sálamat már nem tekertem vissza - mindjárt ott vagyok - hiába égett a hideg időtől.

 Bekanyarodtam az utcánkba, és megálltam az épület előtt.

 Árvaház.

 Ez a szó mindig eszembe juttatja mennyire szerencsétlen vagyok. A szüleim halálát. És mindig könnybe lábad a szemem emiatt. Emiatt, a szó miatt.

 Sétálok pár métert a vaskapuig, majd bemegyek. Jobbra az úttól egy kis csúszda, hinta meg homokozó van. Balra pedig padok. Egy kislány hóembert épít épp. Hosszú, szőke loknis haja van, melyen egy rózsaszín sapka van. Lila kabátja, és kék farmert visel egy fekete bakanccsal. - 6 éves - A hóembernek az órát teszi a helyére.

 Belépek az épületbe. Előttem rengeteg faasztal van, amin mindig is ettem, mióta itt vagyok. A konyha kicsit jobbra van. Balra pedig egy asztal, íróasztal, azon iratok, rengeteg irat. 2 szék egyik mögötte, másik előtte. Oda kell mennie az embernek, ha örökbe akarja fogadni a kiválasztott gyereket.

 Az igazgató, Keleti Attila - 41 éves - ül az asztal mögött, előtte pedig egy férfi és egy nő van, aki mellett pedig egy lány álldogál. Szeplői vannak, hófehér bőre. Rövid, fekete haja, amit egy szintén fekete hajpánttal fogott hátra. Piros, kötött pulóvert, és egy farmert visel. Félénken pillant hol Attilára, hol az újdonsült szüleire. - 9 éves -

 Továbbmentem, áthaladtam az ebédlőn és berontottam a szobánkba.

 Martina az emeletes ágy tetején lábát kilógatva olvas. Szőke, hullámos haja szemébe hullik. Kockás, piros inget és egy fehér szoknyát vett fel. - 14 éves - Felpillant, majd int egyet a kezével. Kinga - 17 éves - fekszik, és az eget bámulja - vagyis az emeletes ágy tetejét - Egyenes barna haja össze - vissza áll. Kék, fehér szöveges (Life <3 Love) pólót és egy fehér cicanadrágot látok rajta. Motyog valami "hello" - t összességében, majd folytatja az élete átgondolását.

 Ledobom a táskám a saját ágyamra, majd sóhajtva leülök. Előhúzom a könyvet, és utánozva Tinát olvasni kezdek.

Alig múlt egyéves. De Ő azért büszke magára. Hogy is ne lenne, mikor nagylány módra, babakocsi nélkül sétálhat a parkban.

 Olvasom a Kicsi lány - ban.

 Olvasok, olvasok, olvasok, aztán sötétség.

 Kinga riaszt fel álmomból. 

 - Gyere vacsorázni - mondja. Kinga a legidősebb nálunk. Ő örülhet, mert egy év, vagyis másfél, és mehet innen. 

 Felkeltem, megtöröltem a szemem, kifésültem a hajamból a csomókat és kibaktattam. Már szinte mindenki helyet foglalt az asztalnál, és az üres tányérját bámulta, vagy beszélgetett. Attila, a főpedagógus Lilla néni - 34 éves - és az aligazgató Gábor - 32 éves - is leültek, majd megvárva a csöndet kiosztatták az ételt.

 Az egyik tányéromba paradicsomleves- és tészta - a másikba pedig hús-, rizs-, na meg kihűlt krumpli került. Vizet öntöttem magamnak, majd megvártam még mindenki kap.

 - Ehettek - hallottam a felnőttek asztalától. Jóízűen falatoztam az ételt, sokszor ittam rájuk egy korty vizet. 10 perc alatt befaltam az egészet, megtöröltem a számat, majd megvárva az engedélyt elmentem.

 A könyvemet felkapva, felvettem a kabátom meg a sapkám, sálam, kinti cipőm és kimentem a hóba. Odasétáltam az egyik padhoz, majd leültem, és újra belemerültem a könyvbe.

 Most a csörgetés rázott fel az olvasásból. Ez a takarodót jelentette. Betettem a könyvjelzőm, és szaladtam be. 

 Kivárva a sorom bejutottam a fürdőbe. Lezuhanyoztam, fogat mostam majd felkaptam a cuccom és a pizsim magamra.

 Elpakoltam, majd bebújtam a takaróm alá. Ilyenkor érezhetem magam igazán gyereknek, hiába vagyok 15 éves. Mindig ide képzelem anyát, ahogy puszit nyom a homlokomra, majd gondosan betakar és elköszön. Behunyom a szemem, majd az álmok magába nyelnek.