Hangover

Sziasztok!
Bocsi a kimaradásért, de meghoztam az új részt! :)

 Mindenki kíváncsian firtatott, miközben kisétáltak. Elvörösödve ballagtam oda a tanári asztalhoz.
 - Dóra, beszélni szerettem volna önnel.
 - Tudom... Mármint most tudtam meg.
 - Gondolom kíváncsi miről lenne szó. Reggel az Árvaház hívott. Azt mondták felkereste Őket, egy bizonyos Ludas Máté és felesége, Ludas Judit. Ismerős nevek Dóra?
 Ludas, Ludas, Ludas...
 - IGEN! - kiálltok fel.
 - Milyen rokonaid?
 - Khm.. Tanár úr, ez kicsit bonyolult. A papámnak kettő felesége volt, és az első örökbe fogadott gyerekei, akinek már a mamám első férjétől vannak a nevek. Na, Ők.
 - És kisasszony, nem gondolt rá, hogy felkeresse Őket?
 - Nem tudtam, hogy még élnek.
 - Rendben van, akkor visszahívom az Árvaházat, és megmondom, hogy igaz.
 - Köszönöm.

 Iskola végén boldogan - ami nálam elég szokatlan - mentem oda Kingához, és újságoltam el neki a hírt.
 Mosollyal az arcomon mentünk haza, és próbáltunk mindent megbeszélni útközben.
 - Annyira jó neked! Elmehetsz ebből a pökhendi árvaházból!
 - Nem "pökhendi". És amúgy is... Mi is? Jó nekem! Sajnálom, hogy te nem mehetsz el innen! De majd hátha valaki örökbe fogad.
 - És ha nem?
 - Akkor is már csak egy évet kell itt kibírnod!
 - Igaz... És mi lesz utána? Ki fog majd segíteni, válsághelyzetben?
 - Te. Kinga, te olyan egyedülálló és magabiztos lány vagy, nincs senkire szükséged! Akire meg van, az majd jönni fog!
 - Dóri, te pedig annyira optimista lettél, mióta megtudtad. - erre csak mosolyogtam, és így sikerült neki is egyet az arcára csalnom.

 Az asztalnál egy aranyos pár álldogált, és engem nézett mosolyogva. A férfi inget, farmert és bakancsot vett fel. Fekete haja volt, és hófehér bőre. Ha szürke szemei nem sugároztak volna kedvességet, meg is ijedtem volna tőle. A nőn drapp kabát volt, hozzáillő táskával. Fekete szoknya, és szintén drapp cipő. Barna haja szép kontyba volt fogva. Gyönyörű sötétkék szemei voltak, és a férfitől eltérően sötétebb bőre.
 Félénken odasétáltam hozzájuk, és kezemet nyújtottam Máténak. Ő erre csak felkacagott, és puszit nyomott az arcomra.
 Távoli nagynéni és nagybácsi.
Judit átölelt, majd Ő is egy puszit adott.
 - Annyira örülök, hogy megtaláltunk! - lelkendezik a nagynéném.
 - A papírokat már kitöltötték a rokonaid, már csak neked kell itt - mutatott az asztal mögött ülő hölgy - aláírni.
 - Tiszai Dóra - motyogom magamnak, miközben a tollal írok.
 - Rendben. Kérem pakoljanak össze, és már csak az igazgatóval kell elintézni. - int.
 Beszaladok a szobába, ahol megtalálom a lányokat. Szorosan megölelem Kingát és boldogan megcsinálom ugyanezt Tinával.
 - Ugye vigyázol magadra? - kérdezi a kisebbik.
 - Perszehogy! Annyira fogtok hiányozni! - összeszedem azt a kevéske cuccom, majd belenyomom a másik, nagyobbik iskolatáskámba.
 - És majd néha találkozunk? - kérdezi Kinga.
 - Suliba is, nem megyek külföldre! Itt lezsek a városban, ott leszek a suliban is. És ide is fogok jönni!
 - Rendben. Akkor holnap, ölel meg még egyszer, ahogy Tina is. Intek nekik, és megyek el.
 Végül is nem a világ másik felére költözök...
 A "pótszüleim" akiket most már így fogok emlegetni, az igazgatóval beszéltek. Pótapu kezet rázott vele, majd intett nekem, hogy menjek. Illedelmesen elköszöntem és kiléptem az ajtón. A szabadság illata. Aminek amúgy nincs is illata.
 Fagyos levegő megcsapta az arcom, ezért a sálam jobban felhúztam.
 - Gyere, ott a kocsi - hívott pótanyu.
 Szó nélkül oda sétáltam, majd beültem a kocsiba, és becsatoltam magam.
 Pótapu vezetett, és bekapcsolta a rádiót. A Hangover  szólt Taio Cruzt - tól. Egyik kedvenc számom.
 Az út tízperces volt, és megérkeztünk a... A repülőtérre.